Amikor a zöld szemű szörny befészkeli magát egy párkapcsolatba, gyorsan oda lesz a kölcsönös megértés, az önfeledt bizalom és az összetartozás érzése. Képzeljünk el egy párt, Évát és Antont. A munkahelyükön találkoztak, elsô látásra tetszettek egymásnak, és hamarosan egymásba is szerettek.
Csodálatos időt töltöttek együtt amíg a szerelem lángolt, viszont Anton féltékeny természete egyre nyilvánvalóbbá vált. Állandó gyanakvása és az, hogy a lány minden percéről tudni akart, gyorsan megmérgezte a kapcsolatukat. Éva egyre szomorúbb lett, gyötörte, hogy a fiú nem bízik meg benne. Lassacskán kezdett belefáradni, és szabadult volna ketreccé lett szerelmi szárnyalásának börtönétől. Lépni viszont nem mert, és egyre tehetetlenebbnek és depressziósnak érezte magát.
Anton kapcsolatai többször is bizalmatlansága miatt szakadtak meg.
Most is, a szerelemben úszva annyira biztonságban és boldognak érezte magát Évával, hogy mindent meg akart tenni, hogy ez az érzés örökké tartson. Ezért vette át kapcsolatuk irányítását bizalmatlansága. Féltékenységének táptalaja az elhagyatottság riadalma. Anton szerint ez annak bizonyítéka, hogy Éva milyen fontos neki, Éva viszont nem érti, hogyan lehet fontos, ha még meg sem bízik benne.
El kellett fogadniuk, hogy mindkettejüknek van múltja, de a közös életük újdonság.
Természetesen nehezebb túllépni a múlton, amikor valóban történt megcsalás. Nehéz a bizalmat újra kiépíteni, és a kapcsolattól, a pároktól függ, hogy úgy döntenek, érdemes-e adni még egy esélyt. Mindenesetre az biztos, hogy akire féltékenyek, előbb vagy utóbb elege lesz az örökös kérdőre vonásból, és lehet, hogy éppen ezért kezd kikacsintgatni a kötöttségből. A féltékenységben a biztonság elvesztésétől való félelem nagy szerepet játszik.
Ha ezen a félelmen túl tudunk lépni, és azokon a fájdalmakon, amelyek a bizalmatlanságot megalapozzák, több eséllyel tudunk boldog kapcsolatban élni. A féltékenység legyőzése nehéz, de nem lehetetlen. Önbizalomra, szeretetteljes kapcsolatra van hozzá szükség. Talán akkor elképzelhetővé válik akár az is, hogy néha kitekintsünk belőle a változatosságért, hogy mindig és újra visszatérjünk választottunkhoz.
